Életem azt hiszem legintenzívebb és legönfeledtebb évei azok, amit Simivel, legjobb barátommal együtt tölthettem. Arra már nem igazán emlékszem, hogy tegnap mi történt velem, de arra igen, amik ebben az időszakban kb. 33-36 évvel ezelőtt közösen velünk megestek.
Csodáltam, amilyen élvezettel vetette bele magát az életbe - és hatására ez néha nekem is sikerült.
Az 50 centiméteres Balatonba is így vetette bele magát (fejjel), nem lehetett megállítani… A fogai kissé megsínylették a dolgot, fájt a dereka, nyaka, de folytattuk balatoni körutunkat. Furcsán néztek ránk, mikor a sütödékben spenót és főzelék felől érdeklődtünk.
Mi meg csak nevettünk.

Aki Simit ismerte, annak nem kell magyarázni, hogy Őt nem lehet elfelejteni.

Suga